Skót, aki ír. Vagy indián. A fantáziámban él még egy kép egy japán és egy francia eshetőségről is. Ez vagyok én. A wigwamban ülő Tüzes Szellem, a felföldön harcoló Mc’Ronan, a cseresznyevirágok alatt sétáló Nao-Yin, vagy a kis Julia, aki a női jogokért lázong.
Szeretem nézni a világot, megfigyelni, aztán virágokba öltöztetni, hogy elmondjam a történetét. Mesélek, mert út akarok lenni egy másik világba annak, aki utazásra vágyik.
Gyere velem!
Marie…mit is mondhatnék róla? Hatalmas utazás az övé. Egy kényelmes kanapét kívánok ehhez a történethez, egy kockás takarót, ami átmelegít majd a fagyos, zord vidékeken.
Egy pohár vörös bor is jöhet még, hogy könnyebben engedj a csábításnak.
Az extrémitás az életemben egyetlen téren jelenik meg. Amikor csoki fagyi helyett sztracsatellát kérek. A vidámparkban horgászni szeretek, a játszótéren homokozni. Egyik nagy feladatom az életben megérteni a mosoly útját azoknak az arcára, akik a
A hideg átkúszik a harisnyám vékony szövetén. Térdem a jeges földön könyörög, álljak fel. A szívem lehúz… nincs miért mozdulnom. Arcomon porzik a fák jéggé fagyott sóhaja. A tél karja ölel. Kérges tenyerével roppant össze.
Napok óta rángat a Szél. A kocsiból kiszállva tép. Az utcán szaggat. A kabátom akarja. A testem akarja. Dobál papírokkal, arcomba vág, leköp. Fütyül esténként. Kopog az üvegen, az ereszen, a falakon. Karmaival csikarja a
