Talán közhelyes, hogy az álmoknak teremtő ereje van….Talán nehéz álmodni, mikor az ember nagyon mélyen van és azt érzi képtelen bármire. De az ecset mindig nálad, hogy fess egy képet a lelked virágáról elméd hófehér, végtelen vásznára.
Hadd osszak meg egy mesét ma veletek!
Vannak dalok, amik nélkül nincs koncert. Ha az életem koncert, akkor ez a dal számomra Skócia. Akik ismernek egy kicsit, tudják, hogy mánia van. Nem kicsi.
2008-ban két bőrönd, két hátizsák és egy óriás maroknyi izgalommal megérkeztünk a Felföldre és sírtam, mint a gyerek, aki végre megkapta az áhított göndör hajú babáját.
Lelkemben mindig élt egy kép arról, ahogy már ráncos arcom az Atlanti óceán felé fordítom és hagyom, hogy átfújjon a vad skót szél. A föld, amin állok az enyém és az otthon biztonsága melenget, pont úgy, mint a vállamon átvetett kockás gyapjúsál.
Ez az emlék, bár sokáig várat még magára, de belém égett, mint az ifjú marhába a bilog.
Laphroaig a becses neve annak a skót whiskynek, mellyel pár hónapja megleptek bennünket. Skócia legjelentősebb lepárlóüzemében készül. És most jön a dolog legjobb része.
Minden egyes palackkal jár egy életre szóló tulajdonjog Islay szigetének egy négyzetlábnyi területére. Ez pontosan 31,6 x 31,6 cm.
Akárhogy is számolom csizmás lábam pontosan elfér ezen a talpalatnyi skót földön, sőt, még egy táncot is ellejthetek üdvözült mosollyal az arcomon a Niteworks pattogós zenéjére!
Merjetek álmodni! #nikolettagler#személyesblog#pozitivgondolatok#skócia#scotland#laphroaig#niteworks