Lyukas a vállamon a málna színű pulóver. Az oldalamon is van pár szakadás. Oposszummal verekedtem. Térképpel a kezemben keresem Verne elveszett birodalmát, amiben vannak vérszomjas T-Rexek, bunkós farkú Ankylosauruszok. Fejünk felett Pteranodonok sikoltanak, hátukon Harry Potter és Hermione lovagol. 
Zsebünkben egy pakli Fekete Péter, hogy a tábortüzes estéken legyen mivel elütni az időt. Takarókból és székekből eszkábált kunyhókban alszunk. A tűz megnyugtatóan ropog odakint. Távol tartja a vadakat.

Idén nem csak a könnyen szakadó csomagolópapírral és a celluxszal küzdöttem meg. 
A magas, hosszú hajú Láz és színes barátja Hányás is velünk ünnepelt. 
A házunk karantén alá került. Se ki, se be egy teremtett lélek sem. 
Négyen lettünk, mint a kutya lába. Mivel magasság különbségek vannak, ez a kutya erősen dűlöngélt. Inkább felborult. Nagyon régen nem voltunk így együtt. Egy térben, egy időben, kicsit céltalanul. Ennek az ebnek bizony újra kellett tanulni járni. 
A mankó kockából készült, a gipsz kis autókból. Észre sem vettük és már kocogtunk. 
A káoszba a játék hozott más dimenziókat. Kapukat nyitott egymás felé. 
Van egy izom, valahol a szív mögött, amit a játék ereje mozgat. Három nap után már sajog a tejsavtól, annyit dolgozott. 
Mellettem Porthos, Aramis és d’Artagnan. Kissé fáradtan, de egészségtől kicsattanó arccal fülelnek. Hangokat hallunk a falakon túlról. Talán egy újabb dínótámadás. Ideje indulnunk. #nikolettagler#személyesblog#mese