Nagyapám egykor azt mesélte, hogy egy harminchatod részben varjú indiánok vagyunk. Az öcsém és én. Cserzett volt az arca, kígyóbőr öv a derekán, indián pénz a zsebében. Ki ne hitte volna el hét évesen? 
Varázslat volt a szavaiban. 

Aztán harminc évvel később megláttam Olivia ékszereit, melyeket álomfogók ihlettek. 
Az ojibwa törzs gyerekeinek készültek az első kör, vagy könnycsepp alakúra húzott fűzfák, melyeket állati ínnal szőttek szorosra. Azt gondolták, hogy a jó álmok átjutnak a középső körön, még a rosszak, a vérmes, rémesek eltévednek a háló csapdájában és ott vergődve félik a hajnal tisztító sugarát, melyben elpusztulnak. 

Oliv rendíthetetlen intuícióval készített nekem egy fülbevalót egy rég nem hallott meséhez. Viselve érzem az egy harminchatod indián énem. Színes tollakkal ékes hajam lángként ugrik a dobok hangjára. Ha közelebb hajolsz, te is hallod majd, ahogy messziről üvölt egy kojot. 

Köszönöm neked Ola!

www.olivgyongy.hu  #személyesblog#nikolettager#olivgyöngyékszer#álomfogó