Fákkal ölel a rengeteg, ahogy belélegezlek. Párolog a levél az esőázott erdőben. Felfelé száll a lánghajú augusztus. Tűzujjak játszanak fatörzs citerán, melyet madarak duzzadó kánonja kísér.
Magamban tartalak még kicsit. Hallgatom, ahogy az élet pattan az ágon, nyúlik a csiganyál a lapun.
Lombon át érkezik a Nap királylány, hogy puha kezével szárnyakat szőjön a hátunkra. Bársony ujjával fésül hullámot hajunkba a nyár.
Hagyom a szívem túlnőjön rajtunk és betakarjon. Ringat az érzés, bódít az illat. A tiéd. (A képért örök hála Matesz Gábornak, aki tökéletesen elkapta az érzést, felfűzte és festette a pillanatot mesévé!)