A hideg átkúszik a harisnyám vékony szövetén. Térdem a jeges földön könyörög, álljak fel. A szívem lehúz… nincs miért mozdulnom. Arcomon porzik a fák jéggé fagyott sóhaja. 

A tél karja ölel. 

Kérges tenyerével roppant össze.

Recseg körülöttem a sorsomért lázadó erdő. Mélyen hajolnak és kérik a hideget, csak egy percnyit engedjen a szorításból. 

Szemem sarkában gondosan csiszolt hegyikristályok. El nem sírt bánat jégszobrai. 

Hópelyhek öltöztetnek menyasszonynak, fagyott virágokat tűz hajamba az ég.